Próbáltál már szűkszavú emberrel beszélgetni? Előfordult, hogy tőmondatokkal válaszolt, de többre voltál kíváncsi? Van néhány módszer, amelyek használatával az is tovább beszél, aki nem szokott.
Szerző: Peszeki Kata
Előfordul, hogy szeretnénk valakihez közelebb kerülni, de nem találjuk a kaput. Kérdésekkel bombázzuk őket, mi pedig örülünk, ha egyáltalán válaszolnak, arra pedig, hogy hosszú körmondatokban fejtsék ki mondandójukat, nincs esély.
Van néhány módszer, amelyek használatával az is hosszabban beszél, aki nem szokott. Legyen bármi a célunk azzal, hogy a másik beszél, közelebb kerülhetünk hozzá, ha együttműködünk vele a beszélgetésben és az ő gondolatmenetét támogatjuk.
Aktív hallgatás
Az aktív hallgatás a félbeszakítás nélküli beszéd lehetőségének megadása. Gyakran észre sem vesszük, hogy félbeszakítjuk a másikat, amivel egyáltalán nem támogatjuk a beszéd folytatását. Amellett, hogy udvariatlan szokás, azt az üzenetet közvetítjük a másik felé, hogy a mi mondandónk fontosabb, mint az övé, ezzel pedig automatikusan azt érjük el, hogy hallgasson. Végső esetben az, akit gyakran félbeszakítanak, már bele sem kezd a beszédbe, mert megtanulta, hogy nincs értelme. Az aktív hallgatás lényege, hogy akkor sem szakítjuk félbe a másikat, ha úgy érezzük, kirobban belőlünk a mondanivaló.
Bátorító jelenlét
Amikor azt látjuk beszélgető partnerünkön, hogy érdeklődik mondanivalónk iránt, akkor szívesebben mesélünk. Ugyanígy van ezzel a másik is, ezért azzal is bátoríthatjuk őt, ha kifejezzük érdeklődésünket. Témától függően a mosoly, a bólogatás, az érdeklődő arckifejezés és testtartás, a rácsodálkozás és elgondolkozás mindennapi eszköztárunk része, nem érdmes visszafojtani őket, ha támogatni szeretnénk partnerünket. Nem szabad persze túlzásba esni, mert egy pillanat alatt átlátszóvá válunk, de a hallottakkal kapcsolatos látható lelkesedés hiányában nem szívesen beszélünk hosszan.
Értő figyelem
Amikor beszéltetni szeretnénk, nagyon fontos, hogy a másik gondolataira legyünk kíváncsiak. Ha kifejtette mondanivalóját, akkor reakciónk arra vonatkozzon, amit mondott és ne arra, amit mi magunk gondolunk az adott témáról. Előfordulhat, hogy nem értünk egyet az elhangzottakkal, ezért automatikusan elkezdjük meggyőzni a másikat arról, hogy téved, de egy szűkszavú ember nem fog belemenni ebbe a játszmába. Ő elhallgat és nem védi meg álláspontját. Ha beszéltetni szeretnénk, számunkra is érdekesebb lesz, ha a saját gondolatmenetére csatlakozva inkább kérdezünk.
Nincsenek miértek
A „Miért?” talán a legrosszabb, ami egy beszélgetésben elhangozhat,
különösen akkor, ha rögtön a beszélgetés elején elsütjük. A „Miért?” leginkább számonkér, két vállra fektet, magyarázkodásra késztet. Régről hozzuk magunkkal azt a gyomorgörcsöt, amit a „Miért?” okoz, egészen a gyerekkori számonkérésekig és lebukásokig kell visszanyúlnunk, hogy megértsük. A beszélgetés elején sokkal jobban járunk, ha átfogalmazzuk egy kicsit. A „Mi az oka annak, hogy…?” vagy „Hogy érted azt, hogy…?” apró módosítás, mégis csodákra képes. Ezt ne hidd el, csak próbáld ki.
Szóismétlés
Ha úgy érezzük, hogy partnerünk túl szűkszavúan válaszolt egy kérdésünkre, akkor az elhangzottak után hallgassunk pár másodpercet, majd ismételjük meg az utolsó szót vagy fél mondatot, amit mondott. Semmi mást nem kell tennünk, folytatni fogja a beszédet, mert automatikusan hozzá akar tenni majd ezt-azt. Ezzel a módszerrel nem avatkozunk be a gondolatmenetébe, csak tovább gördítjük a folyamatot és a másik tudtára adjuk, hogy érdekel, amit mond, mert itt vagyunk és figyelünk. Az egyetlen kitétel, ha negatív hangot ütünk meg a szóismétléssel, mert akkor védekezésre sarkalljuk.
Ha figyelembe veszünk még néhány alapvető dolgot, például a témaválasztás helyességét, a nyitott kérdések használatát vagy a helyszín megválasztását, akkor nem lőhetünk mellé, mert a hallgatással megadott tisztelet és a másik mondandója iránti érdeklődés biztosan segít, ha beszéltetni szeretnénk.