Képzelj el egy házaspárt, akik legjobb tudásuk és szándékuk szerint terelgetik a gyerekeket. Képzeld el, hogy a reggeltől reggelig tartó munka-család kavalkádban és a harmóniára való törekvésben lassan szétmorzsolódnak. Képzeld el, hogy lassan eltávolodnak egymástól. Képzeld el, hogy nem ezt akarták. Ismerős történet? A párkapcsolati coaching különlegesen fontos és speciális területének képviselőivel, Szántó Györgyivel és Bokor-Nyiredy Kingával, az A Coach-al beszélgettünk arról, hogy hogyan és miként lehet tenni, ha szakadozni látszanak a kötelek.
Szerző: Peszeki Kata
Hogyan kezdődött, mi volt a mediáció előtt?
Kinga: Györgyivel régóta vagyunk barátok, mindig is hasonlóan gondolkodtunk az élet nagy kérdéseiben, így egyértelmű volt, hogy együtt kezdünk bele a coachingba. Alapvetően teljesen más iskolákat végeztünk, mással is foglalkoztunk. Én PR-ral és marketinggel foglalkoztam a gyerekek megszületése előtt. Aztán a korosztályom tagjaival körülbelül egy időben születtek meg a gyerekek és arra lettem figyelmes, hogy sorra borulnak fel a házasságok, párkapcsolatok körülöttem. Éreztem, hogy kell lennie egy közös képletnek ezekben a felbomló kapcsolatokban. El kezdett foglalkoztatni, hogy megtaláljam ezt a képletet, mert azt láttam, hogy minden kisgyermekes párkapcsolatban van egy töréspont. Az is a fókuszba került, hogy hányadik gyermek megszületése után következik be a törés, hogyan és miért történik. Ezeket a témákat kutatva, erre összpontosítva kezdtünk bele hét évvel ezelőtt a coachingba.
Györgyi: Már évek óta foglalkoztunk párokkal, amikor Kinga felvetette, hogy menjünk el egy mediáció tanfolyamra is. Három éve mindkét eszköztárat használjuk a maga idejében, amivel nagyobb mozgásterünk van a kapcsolati válságok kezelésében.
Kinga: Sokszor halljuk, hogy a mediáció és a coaching ugyanaz, de ez nagyon távol áll a valóságtól. A mediáció egy akut problémára, gyors tűzoltásra való technika, a coaching pedig egy paradigmaváltást eredményező hosszú folyamat. Úgy gondoltuk, hogy a kisgyermekes évek alatt megfeneklő kapcsolatok helyreállításához mindkettőhöz kell értenünk.
Györgyi: Én ezt megelőzően HR vezetőként dolgoztam. Mindenki, aki emberekkel foglalkozik, általában komolyan érdeklődik a kapcsolatok dinamikája iránt, így könnyen terelődött a figyelmem a coaching és mediáció irányába.
Minden párnál megjelenik a kisgyermekes krízis?
Kinga: A klienseink túlnyomó többsége 37 és 44 év közötti, kisgyermekes szülőpár. Azt látjuk, hogy nem az első gyerek borítja a házasságokat, hanem többnyire a második, vagy a harmadik. Ez persze attól függ, hogy milyen kapcsolati tartalékokkal bír a pár. Minél több a kapcsolati tartalék, annál később jön a válság, de mindenkinél eljön előbb vagy utóbb. A válság természetesen soha nem ugyanolyan mélységű. Valaki a válásig sodródik ezzel, valaki pedig úgy küzd, mint egy oroszlán és közben rettenesen nehéz időszakokat él meg.
Györgyi: A probléma nem új keletű, nagyon sokan „kihordják ezt lábon” és nem kérnek segítséget. Az újdonság inkább abban rejlik, hogy ma már nagyon sok szakember specializálódik a házassági válságokra.
A külső segítség igénybevételének az a lényege, hogy mivel mi érzelmileg nem vagyunk érintettek az adott helyzetben, objektíven látjuk a problémát. Ez a legnagyobb különbség a barátokkal folytatott beszélgetésekhez képest. A barátok gyakran kendőzetlenül törnek pálcát a kapcsolatok felett és mélységesen egyetértenek velünk bármiben. Ettől barátok, hogy egymásra hangolódva próbálnak támaszt nyújtani a bajban, de sajnos a kapcsolat helyreállítását ez többnyire nem segíti.
Kinga: Tapasztalataink szerint a legbátrabb és legönkritikusabb emberek kérik pszichológus, mediátor vagy coach segítségét, ezekben a helyzetekben.
Helyre lehet hozni a kapcsolatokat? Van újrakezdés?
Kinga: Nem minden esetben hozható helyre a kapcsolat, de ez a pont nem ott van, ahol a pár úgy érzi, hogy nincs mit tenni. Sokkal több házasságot lehet megmenteni, mint amiről azt gondolják, hogy megmenthető, de a változtatás és változás iránti igény csak akkor jelenik meg, amikor valami már nagyon fáj. Az érzelmi töltetű dolgokat általában a nők érzékelik először, ezért többnyire ők kezdeményezik az első ülést és ők is akkor, amikor a mindennapok már elviselhetetlenné válnak. Amikor egy férfi jelentkezik be hozzánk, akkor a nő már évek óta jelzi neki, hogy baj van.
Györgyi: Mi azt tapasztaltuk, hogy
ha női hang szól bele a telefonba, akkor többnyire van visszaút, ha viszont férfi hangot hallunk, akkor a kapcsolat már nagyon nagy bajban van.
A férfi, aki felemeli a telefont, hogy bejelentkezzen, úgy teszi ezt, hogy a felesége már évek óta könyörög neki, hogy próbáljanak segítséget kérni.
Ha a kliensek önszántukból jönnek el hozzánk, 98%-ban megmenthető a kapcsolat. A tenni akarás közös pont, ez az alapja annak, hogy ne boruljon fel a házasság. Sok bejelentkezőnek az az első kérdése, hogy meddig kell hozzánk járniuk ahhoz, hogy jó legyen a kapcsolatuk, de ez a szemlélet ebben az esetben nem működik. Nem arról van szó, hogy elmegyek az orvoshoz, aki felír nekem egy pirulát és egy csapásra jobban leszek. Egy kapcsolaton valamilyen módon mindig dolgozni kell, a pár mindkét tagján múlik tehát az, hogy mennyi idő szükséges a paradigmaváltáshoz. A velünk való találkozások számossága függ tehát attól, hogy megteszik-e azt, amit meg kell tenni, és persze attól is, hogy mekkora a baj. Erre vonatkozóan nincsenek receptek.
Kinga: A mi munkánk esszenciája az idő kérdéskörében nagyon hasonlít egy nyelvtanáréhoz. Senki nem úgy hívja fel az angol tanárt, hogy tessék mondani, mennyi idő, míg nyelvvizsgázhatok angolból. A sikeres nyelvvizsga nagyon összetett kérdés. Függ attól, hogy most milyen szinten vagyok, hetente hány alkalommal tudok elmenni a tanárhoz, mennyit fogok otthon gyakorolni, vagy éppen milyen a nyelvérzékem. Erre tehát nincs hiteles válasz, mint ahogyan arra sem, hogy mi mennyi idő alatt tudunk „újrarakni” egy kapcsolatot. Az elmúlt években mindezek ellenére kirajzolódott egy trend, ami megjósolja, mennyi idő kell egy párnak ahhoz, hogy újrarendezzék soraikat egymással.
Amikor a pár mindkét tagja belátja, hogy hibázott és többé nem egymásra mutogatnak, elkezdődik a fejlődés.
Ha ez a beismerés sokat várat magára, velünk is többször fognak találkozni. Sokan érkeznek hozzánk úgy, hogy azt kérik, „szereljük meg” a párjukat, de erre sajnos nincs mód. A változáshoz mindkét félnek el kell jutnia odáig, hogy tudja, mit rontott el és tudja, hogy mit tud megtenni a jövőben. Mindenkinek a saját kis kertjét kell kigazolnia, csak ezen a ponton kezdődhet el a változás, ezt nem lehet megúszni. Ezt követően lehet csak elkezdeni megtervezni a nagy közös kertet.
A honlapon található a „Páratlan pártanácsadás” elnevezésű program is. Mit takar ez? Nem kell párban érkezni a párkapcsolati coachingra?
Kinga: Sokszor előfordul, hogy ez egyik fél nem hajlandó eljönni a pártanácsadásra. Az eddigi tapasztalataink alapján azonban kiderült, hogy csupán egy ember is vissza tud fordítani egy házasságot a lejtőről. Természetesen gyorsabb és hatékonyabb a folyamat, ha mindkét fél eljön hozzánk, de ha csak az egyik fél van jelen, akkor ő egymagában is hatalmas változásokat tud vinni a kapcsolatba. A semminél tízezerszer többet ér az, ha az egyik fél dolgozik magán és hazaviszi a pozitív szemléletváltást, ezért egyedül is érdemes belevágni.
Györgyi: Kis idő elteltével pedig a másik fél is be szokott kapcsolódni a tanácsadásba, mert megéli a változásokat a házasságában és előbb-utóbb ő maga is kíváncsi lesz. Innentől kezdve a szokott mederbe tereljük a folyamatokat és közösen fejlődünk.
Hogyan képzelje el a párkapcsolati tanácsadást az, aki még sosem vett részt ilyesmin?
Kinga: Erre a kérdésre azért is nagyon nehéz válaszolni, mert a tanácsadást sok szempontból a klienseink alakítják. Megtervezhetjük mi ugyanis egy coaching ülés minden egyes pillanatát, ha a kliens zokogva érkezik meg hozzánk, akkor újratervezés következik. Úgy kell tehát ezt elképzelni, hogy van egy bevált módszer, aminek egyes stratégiáit, technikáit és feladatait a klienseinkre szabjuk. Gyakran kezdjük azzal, hogy mediációs technikákat alkalmazunk a pár megbékítésére, mert már nem értenek szót egymással. A mindennapos veszekedések élét mindenekelőtt el kell venni azzal, hogy megtanulják, hogyan maradhatnak higgadtak egymás társaságában. Eleinte általában hetente találkozunk, a pár tagjai pedig minden ülésen kapnak házi feladatot, amit a következő ülésig el kell végezzenek. Például nagyon közkedvelt feladat, hogy mind a két fél kérhet a másiktól három dolgot. Mondjuk, a másik mostantól csináljon valamit másképp, vagy egyáltalán ne csinálja, vagy kezdjen el valamit másként csinálni. Az pedig, akinek a kérés szól, mondhat nemet.
Györgyi: Ez a feladat észrevétlenül csempészi bele a kapcsolatba a felek számára fontos változásokat, mert a kérések teljesítése mellett óhatatlanul elkezdenek a másikra egy picit jobban odafigyelni. A feladat része az is, hogy minden este összegezni kell az aznapi tapasztalatokat, például hogy hány kérést teljesítettem ma abból, amit megbeszéltünk. Eleinte mesterkéltnek tűnhet, hogy minden nap öleljem meg a páromat, de nagyon hamar beépül a mindennapokba. A kérések listája az ülések alatt folyamatosan bővül, mert minden héten három új kérésre van lehetőség, ez pedig hosszú távon nagyfokú figyelmet eredményez a másik felé.
Kinga: Egy másik feladat, ami kisgyerekes párok esetében általában nagyon nagyot lendít a kapcsolaton, az a gyerekek lefektetése körüli teendők optimális mederbe terelése.
Nagyon sok kisgyerekes szülő van fent este 10-11 óráig, ami sok problémát von maga után, hiszen megszűnnek a párkapcsolatban az esték, megszűnik a beszélgetés és megszűnik a szex is. Azt figyeltük meg, hogy a fektetés rendbetétele körülbelül 60%-ban javítja a házasságot.
Van tökéletes házasság? Mi a helyzet veletek? Önmagatokon is képesek vagytok alkalmazni a másoknak bevált technikákat?
Kinga: Ezt nagyon sokan kérdezik tőlünk, de nem, nincs olyan, hogy tökéletes házasság. Mi a magunk részéről annyit elmondhatunk, hogy boldogok vagyunk a házasságunkban, de nekünk sem jön ez automatikusan, mi is dolgozunk érte minden áldott nap. Annyi előnyünk azért talán van, hogy coachként hamarább érzékeljük bizonyos jelekből azt, hogy valamire jobban oda kell figyelnünk. Talán egy picit magasabb tudatossági szinten vagyunk a házasságunkban.
Györgyi: Egy coach tudatossági szintje lehet, hogy egy kicsit magasabb, mint az ajtón először belépő pároké, de ők is nagyon hamar elsajátítják magát a tudatosságot. Egyikünkben sem merül fel például az, hogy egy kapcsolatnak csak úgy magától kell jónak lennie, mert tudjuk, hogy magától nem működik.
Ha egyetlen tanács lenne, amit megoszthatnátok az olvasókkal, mi lenne az?
Kinga: Azt látjuk, hogy a legtöbb probléma abból adódik, hogy a férfiak nem tudnak nőül, a nők pedig nem tudnak férfiul. Sokszor nem egymás nyelvét beszélik, hiszen az egyik nő, a másik pedig férfi. Ez egy elég alapvető különbség, amit nagyon fontos lenne elfogadni. Én nőként egyszerre rengeteg dolgot tartok észben, miközben beszélek és tizenöt kérdést teszek fel a férjemnek, cikket olvasok és a gyerekekre is odafigyelek.
Teljesen rendben van, hogy így működöm, de nem várhatom el a férjemtől, hogy egyszerre válaszoljon mindenre, közben légtelenítse a radiátorokat, felvegyen egy telefont, és aláírjon egy meghatalmazást. Meg kell tanulnunk, hogy nem vagyunk egymás hasonmásai.
Györgyi: Az, aki például párkapcsolati kérdésekkel kapcsolatban olvas cikkeket, biztos, hogy azonnal belefut abba, hogy baj van a kommunikációval.
Rengeteg tanács és tipp jut el hozzá rövid idő alatt arról, hogy hogyan kell jól kommunikálni, de ezek a cikkek gyakran nem jó oldalról fogják meg a problémát. Nem az lenne a lényeg, hogy kommunikáljunk többet ugyanolyan rosszul, mint eddig, hanem hogy minőségi változás álljon be a kommunikációban, annak a mennyiségétől függetlenül.
Ez azt jelenti, hogy amíg a pár tagjai nem tanulnak meg egymás nyelvén beszélni, addig nem javul a kapcsolat akkor sem, ha többet kommunikálnak.
Ti, mint olyan szakemberek, akik reggeltől estig mások gondjaival foglalkoztok, hogyan tudtok megmaradni könnyednek és felszabadultnak? Hogyan tartjátok az irodában ezeket az érzelmeket?
Kinga: Sok iskola tanít technikákat arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kívül maradni a problémán, hogy nem szabad bevonódni, de mi nem vagyunk robotok. Amikor egy 39 éves férfi zokogva ül előttünk, nem lehet kívül maradni. Fontos, hogy legyen egy határ, de nekünk nagyon fontosak a klienseink, együtt lélegzünk velük és együtt éljük át a változás legtöbb pillanatát. Az, hogy közösen fogadjuk az ügyfeleket, lehetőséget ad arra, hogy közösen dolgozzuk ki a stratégiát és egy határozott, szeretetteljes, biztonságos környezetben egymásra is odafigyeljünk.
Györgyi: Nagyon sokat segít az, hogy együtt dolgozunk, mert helyre tudjuk tenni egymást, át tudjuk beszélni az eseteket, két coaching ülés között egy kávé mellett pedig ki tudjuk egymást húzni az előző ülés hangulatából, hogy a következő párnak is minden tekintetben biztosítsuk a segítséget. Ez talán nem is menne egyedül.
Vannak további tervek? Merre tart most az „A Coach”?
Kinga: Régóta tervezzük és fontos cél mindkettőnknek, hogy coachokat képezzünk.
Mi nagyon sok iskolában jártunk, mégis Gyöngyvérnél éreztük magunkat először a helyünkön.
A minőségi coach képzés hiánycikk a piacon, nehéz rátalálni, mert a szakmailag kevésbé rátermett konkurens egy jelentős marketing költségvetéssel elfedi őket a szemünk elől. Sajnos ma tömegével kerülnek a piacra az alkalmatlan coachok, mert a kompetenciák, készségek és képességek vizsgálata nélkül, pusztán egy tanfolyam elvégzése révén bárki jogosultságot szerezhet arra, hogy coach legyen, ami elfogadhatatlan. Ennél nagyobb a szakma felelőssége, így a mi képzésünkön biztosan lesznek majd, akik tanúsítvány nélkül zárják a tanulmányaikat.
Györgyi: A mediátorok és coachok esetében is elsődleges fontosságú kéne hogy legyen egy nagyon kemény alkalmassági vizsga. Amikor ugyanis bejön az ajtón egy házaspár, az gyakorlatilag az életét teszi a kezünkbe, ehhez pedig felelősséggel kell hozzányúlni. Az emberi és szakmai felkészültség egyaránt biztosítja azt, hogy a mediátor vagy a coach ítéletmentesen álljon az ügyfelekhez és valódi segítséget tudjon nyújtani. Mi ebben a szellemben oktatunk majd.