Szerző: Peszeki Kata
Sőt! Gyakran még egy pohár tej sem kell hozzá, Ki sem kell tölteni, elég egy üres pohár és mellette egy doboz tej. Vagy csak egy üres pohár.
Amikor a pár felkel szombaton és szembesül a konyhapulton hagyott pohárral, nem kell sok a vitához. Nem kell sok a veszekedéshez sem, a kenyértöréshez pedig olyan gyorsan jutnak el, hogy később maguk sem tudják, mi vezetett idáig. Egy okot tudnak megnevezni, és az a pohár a pulton. Már talán lehetetlen felgöngyölni az utat, de döntöttek.
Voltak intő jelek, de sokkal könnyebb volt a nem szólást és az elfordulást választani, mert a nem felvállalt konfliktus látszólag kisebb energiabefektetés.
Látszólag persze, hiszen ha nem kerül a felszínre, beeszi magát a húsunkba és belülről kezd felemészteni. Nem vagyunk túl skeresek abban, hogy magunkban próbáljuk tartani a feszültséget, úton-útfélen azt tapasztaljuk, hogy megtalálja a kivezető utat. Olyan, mint a víz, keresi, kutatja a legapróbb réseket a sziklában és végül meg is találja. Lehet belőle száz méteres vízesés, ami azonnal porrá zúzza az alatta lévő várost vagy kis patak, ami csendben folydogál és csak később pusztítja el a világot, tulajdonképpen mindegy, a különbség csak időben mérhető, következményekben nem.
És amikor elkezdődik, akkor már bármivel kapcsolatban elszakadt a cérna. Az csak a véletlen műve, hogy épp az a pohár volt az utolsó csepp, lehetett volna a tegnapi kenyérmorzsa vagy a holnapi zsebkendő is.
A szigetelés nem elég, a kapcsolat jó kondiban tartásának legbiztosabb módja az, ha nem tartalékoljuk feleslegesen a konfliktusokat. Jobb egy veszekedéssel elbaltázott hétvége, mint egy véget érő álom. A hallgatás a legrosszabb, amit tenni lehet, pedig a nők hajlamosak hallgatni, a férfiak meg hajlamosak nem észrevenni, de a felelősség az évek alatt felgyülemlett és ki nem mondott vágyakban közös.
Még időben el kéne jutni odáig, hogy mindkét fél őszintén azt mondja, “vállalom a felelősséget a közöttünk kialakult helyzetért”.
Ha ez a vállalás megtörténik, bármerre elindulhatnak. Kérhetnek segítséget, beszélgethetnek – na nem csak többet, hanem jobban is -, újraépíthetnek mindent, amit kell. Ha fontos a kapcsolat, bármikor lehet tenni érte. Vehetjük úgy is, hogy a békének ára van, amit meg kell fizetnünk jó néhány unalomig ismételt veszekedésben.